Az OTDK megragad egy korosztályt

Interjú Szabó Csabával, az OTDK Szakmai Bizottság elnökhelyettesével


Hogyan zajlik az OTDK dolgozatok bírálata?

A nevezők szempontjából a bírálat az egyik legfontosabb rész, mert ilyenkor kapják meg a szakértőktől azt a visszajelzést, hogy a munkájuk milyen értékű. Az elbírálás menete úgy zajlik, hogy a szakmai bizottság és a szervezők felkérnek a szakterületen dolgozó komolyabb tudósokat, kutatókat, akik szakmai pozitív bírálatot adnak a beérkezett dolgozatokra. Azonban ezt nem is bírálatnak hívnám, hanem inkább belső értékelésnek és tanácsadásnak, amellyel útmutatást adnak a diáknak.

Mi okoz nehézséget a dolgozatok elbírálása során?

A nehézséget az okozza, hogy Magyarországon még a szakmódszertan nem egy elismert tudomány. Nagyon nehéz szakmódszertani szempontból dolgozatot bírálni, mert általában azt szeretnénk, hogy az OTDK a doktori előiskolája legyen, de ilyen, hogy szakmódszertani doktori iskola vagy program nagyon kevés van az országban. Éppen ezért, ugyanúgy, mint ahogy a geometriából kinőtt a topológia vagy a kémiából kinőtt a kvantumkémia, ugyanígy a neveléstudományokból kinőtt a szakmódszertan. Utóbbinak külön nyelvezete és szabályzata van, és ezt még nagyon kevesen ismerik ebből a szempontból. Manapság, ha valaki szakmódszertanból szeretne doktorálni, akkor az a legtöbb tárgyból csak nevelési-tudományi doktori iskolában tudná megtenni. Éppen ezért a bírálók erre a nyelvezetre vannak ráállva, vagyis nehéz az, hogy átszokjanak egy másik bírálati nyelvre.

Mi az, amit az OTDK által nyerhetnek a pályázók?

Az OTDK a tudománynak egy olyan központi szervező egysége, amely megragad egy korosztályt, azokat, akiknek megvan a belső motivációjuk arra, hogy fejlődjenek a saját tudományukban. AZ OTDK azt adja, hogy bevonja őket egy olyan közösségbe, akiknek ugyanaz a belső motivációjuk, és ez az, ami később tovább viszi őket, mint tudósokat.


Emlékszik olyan dolgozatra, amely kimagaslott az elmúlt években?

Én csak ilyenre emlékszem, ahogy szokták mondani, az ember csak a szépre emlékszik. Szerencsére folyamatosan kiváló írások születnek. Azt mondhatom, hogy abban a pillanatban, amint a diák megtalálja a témavezetőjét és elkezd vele dolgozni, egészen biztos, hogy találnak olyan kutatási területet, amely mindkettőjük szívéhez fog nőni.