Az OTDK története 2. rész – Az érdeklődés növekedése

Az előző részben szó volt arról, hogy az ország vezetése egy új, szocialista gondolkozású értelmiségi réteget akart kinevelni, ami nem sikerült. Az OTDK történetének ebben a részében az 1956-os forradalom utáni eseményekkel foglalkozom.

Az 1956-os forradalom leverése után növekedett az OTDK iránti érdeklődés, mert sokan inkább tanulmányaikba menekültek, ahelyett, hogy politikával foglalkozzanak. Azonban a miniszteri rendeletek életben maradtak. Például a TDK-ba csak a KISZ javaslatára lehetett bekerülni, és tiltották az autonóm diákkörök alakulását.


Érdekes megjegyezni, hogy 1968-ban nem rendeztek OTDK-t, hanem csak két éves csúszással, 1970-ben. Valószínűleg azt szerették volna, ha a ’68-as események politikai hatásai feledésbe merülnének. Az esemény záróbeszédét Polinszky Károly egyetemi tanár mondta el, melyből kiderül, hogy összesen 41 intézmény 1048 diákja képviseltette magát a rendezvényen.

Az 1970-es OTDK volt az addigi legjobban szervezett konferencia. Több szocialista országból is hívtak oktatókat, akik helyet kaptak a zsűriben, összesen 680 fő. Nagy figyelmet fordítottak a szakértelemre. A zsűritagok között találunk akadémikusokat és professzorokat is (Kalmár László és Tandori Károly). A rendezvény után a kiemelkedő munkát végző oktatók és hallgatók minisztériumi, illetve KISZ kitüntetéseket kaptak. Az 1970-ben rendezett OTDK egyik érdekessége, hogy Lovász László matematika szakos hallgató több dolgozattal is szerepelt az eseményen. Lovász a számítógép-tudomány világhírű kutatója, 2014-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Folytatása következik!

forrás: http://otdt.hu/upload/files/4.%20A_magyar_tudomanyos_diakkori_konferenciak_tortenete_2011.pdf

kép: OTDK archívum

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tudósítás az OTDK döntő három napjáról

Ötletesen újragondolt baglyok

Az OTDK története – befejező rész: a rendszerváltás után